Tegnap késő este azzal a hírrel ébresztett fel horgászom, hogy szép kis halat sikerült hazahoznia, és nekiáll pucolni... Szerény megfogalmazás segítségkérésre - vagy inkább feladat-áthárításra. Főszabály nálunk, hogy csak edénykész jószágok léphetik át…

'Két horgász ül a vízparton. Elmegy mögöttük egy temetési menet. Az egyik horgász feláll, leveszi a sapkáját, és megvárja, míg a menet elhalad.- Maga nagyon együttérző.- Ez a legkevesebb. Mégis csak a feleségem volt negyven évig. 

Van, aki forrón szereti..., van aki a szagát-látványát étlapon, tányéron sem hidegen sem melegen... Példának okáért férjecském ilyen, magasra állítva a lécet, mert három csöpp-és kevésbé csöpp lányom nem csak nézegetni imádja a hazahordott halat. Az olajos hal azonban…

Ahogy elnézegettük múltkor a tavaly nyári képeket, eszembe jutott, hogy milyen régen nem ettünk halas ropit. Ez úgy készül, hogy a pecás kimegy a vízpartra és nem fog, csak ici-pici halacskát (pl. küszt), de azt jó sokat (50-60 darab simán elfogy). Hazatér a fejetlen, kibelezett…

A kedves egész más világban él, mint én, vagy egyéb mezei átlagemberek. Minden másnál fontosabbnak érzem magam mellette ... amíg halas-vizes dolog közelébe nem kerül... Így lett a horgászat nálam a nagy féltékenység. Mert mit ad neki, amit én nem tudok??? Intelligens nő…

Azt hittem, hogy tudom, mi a horgászat. Gyerkőcként kicsi-pici testvérkém (az egyedfejlődésben azóta elérte a két métert) egy ideig kijárogatott mindenféle vízhez, méghozzá horgászbottal, orsóval, izgő-mozgó lényekkel... Egyszer, anyám nagy örömére hozott is haza egy…