Horgászomat minden alkalommal elkísérni a partra több szempontból őrültségnek tűnik:

1, Különös helyzetünkből adódóan napi 20-22 órát együtt vagyunk.

Elvégre ha már horgász a család(fő), vérbeli családi horgászboltot szerettünk volna - így egyszerűen olyan házba költöztünk ahol minden adott:  üzlet és lakás, na meg pici kert  - merthogy lakótelep tízemeleteséből érkeztünk. (Nem is sejtené, akinek nem kell folyamatosan nyírnia, hogy milyen gyorsan tud nőni a fű?!). Tehát horgászom-boltosom itthon dolgozik, jómagam pedig harmadik lánykánkkal (másfél évesen már rettentő szemtelen) kergetőzöm reggel hattól este nyolcig - szintén itthon.

Ezek után elhiszed, hogy hálás érte (na meg én is), ha nem megyünk (4 csaj - 1 pasira!) még oda is utána?!

2, Bár imádok átrendezni (és ez nálam a takarítással alapszinten együtt jár), azt sokan nem szeretik, ha ezt a vízparton is megteszem...

Első hallásra talán nehézkesnek tűnhet a fa-fa-bokor-nád-fa-stég kombinációt megbolygatni, de ha egy nő akar valamit... Szóval takarítás nélkül nehéz a másfél-négy-kilenc éves gyermeket biztonságosan elhelyezni: horogra ugyan még nem akadtak, de bármi - nem szájba valót - hagyott is maga után az előttünk jelenlévő, azt tuti 30 másodpercen belül begyűjtik, esetleg felhívják rá az eggyel kisebb figyelmét, hogy érdekes íze lehet...

3, Legújabb elfoglaltságom szerint megpróbálok vérbeli netezővé válni. A vérbeliség talán nem a legjobb megfogalmazás, mivel nem a profizmus, hanem a közlés hangsúlyos a tanfolyamban, amibe belevágtam.

És talán már feltűnt, hogy közléshiányban nem szenvedek.. ;-)

{Felébredt a legkisebb, mennem kell, jó éjt}

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.